1971-ben született Budapesten. Tanulmányait 1995-ben fejezte be az ELTE ÁJK-n, a következő évben pedig LLM-fokozatot szerzett a heidelbergi Ruprecht Karl Egyetemen. 1995-1997, valamint 2002-2003 között összehasonlító alkotmányjogi és nemzetközi jogi kutatásokat folytatott az ugyancsak heidelbergi Max Planck Intézetben. 2005-ben védte meg a heidelbergi egyetemen az Eigentumsschutz und Sozialversicherung című doktori disszertációját. Fokozatát az ELTE PhD-fokozatként honosította. 1997-2000 között főtanácsadóként dolgozott az Alkotmánybíróságon, 2000-2010 között pedig munkatársként, majd az alkotmányügyi és jogi főosztály vezetőjeként a Köztársasági Elnöki Hivatalban. 1998 óta másodállásban, 2010 óta teljes állásban tanít a tanszéken, 2016-ban nevezték ki tanszékvezetőnek. 2003-2009 között a University of California budapesti programjának előadója volt. 2013-tól Magyarország perképviselője a hágai Nemzetközi Bíróság előtt a bős-nagymarosi vízlépcsőperben, ugyanettől az évtől az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében működő Court of Conciliation and Arbitration tagja. Magyar és külföldi kollégáival kutatócsoportot alakított és összehasonlító módszerrel tanulmányozta egyes európai államok – különösen Magyarország és Románia – alkotmányos rendszerének változásait, összevetve azokat az európai intézmények jogállamiságról alkotott felfogásával. A kutatás eredményeit 2015-ben Constitutional Crisis in the European Constitutional Area címmel publikálták. Ugyanebben az évben habilitált A többszintű alkotmányosság szerepe a tagállami szintű jogállamiság fenntartásában című előadásával. Ugyancsak 2015-ben az MTA Bolyai-plakett kitüntetésben részesítette, 2018-ban pedig egyetemi tanárrá nevezték ki. 2010-ben a kar külügyi dékánhelyettesének választották, 2019-től pedig az ELTE ÁJK dékánja.